A jó illusztráció önmagában is megállja a helyét

A 11. Csíkszeredai Könyvvásáron a péntek délutáni program keretében a Gutenberg kiadó gondozásában megjelent két új antológiakötet képanyagából készült kiállítás kapcsán Túros Eszter művészettörténész beszélgetett Kürti Andreával, a kiadó művészeti vezetőjével, valamint a könyvek illusztrátoraival. A hangsúly természetesen az illusztrációkon és azok jelentőségén volt.

A komoly hangvételű, szakmai kérdésekre is kitérő beszélgetés során megtudhattuk, hogy a Gutenberg kiadó már indulási éveiben fontosnak tartotta a képeskönyveket: nem is egy, hanem rögtön három képeskönyvvel indított, és ez mára hagyománnyá vált. Azt hinnénk, hogy könyvet illusztrálni könnyű, főleg akkor, ha az írók konkrét utasításokat adnak a művésznek erre vonatkozóan. Azonban meglepő módon, amint a beszélgetésből kiderült, az utasítások nem feltétlenül segítik őket munkájukban. Sőt, a meghívott művészek között volt olyan, aki elmondása szerint kifejezetten beskatulyázva érzi magát, ha két-három sort aláhúzva adják át neki a könyvet, és azt kérik tőle: „Ezt illusztráld!” Fontos, hogy a művész tudjon kapcsolódni a szöveghez, és ez a Végső utáni menedék verses antológia szempontjából is meghatározó tényezőnek bizonyult. De nemcsak az illusztráló kell rezonáljon a szöveggel, hanem maga a szöveg is meghatározza, hogy milyen illusztrátort kap.

A beszélgetés egyik legmeghatározóbb kijelentése talán az volt, hogy az illusztráció akkor lesz jó, ha önmagában is megállja a helyét, azaz próbál úgy élni, hogy történet legyen. A meghívott művészek jó tanácsokkal is ellátták a résztvevőket, és biztosították őket afelől, hogy nem kell attól tartaniuk, a mesterséges intelligencia teljesen elveszi a munkájukat, mert bár sok mindenben hasznos, egy rajzba, illetve képbe nem tud úgy életet lehelni, mint egy ember.

György Nikoletta, Világ- és összehasonlító irodalom – Angol nyelv és irodalom szak, II. év