Amikor az álomból valóság lesz

Beszélgetés György Nikolettával

György Nikoletta jelenleg másodéves bölcsész szakos hallgató a Sapientia EMTE Csíkszeredai
Karán. Tavaly jelent meg első regénye a New Adult műfajban, Fejtsd meg az álmom címmel,
Kate George álnév alatt. Számára a könyv megjelenése álomból lett valóság. Nikivel a 11.
Csíkszeredai Könyvvásáron beszélgettünk.

– Miért éppen az álmok témája kezdett el foglalkoztatni? 

– Az álmok mindig is érdekeltek. Ha álmodtam valami furát vagy valami nagyon szépet, akár
egy mezőt tele virágokkal, mentem nagymamámhoz, hogy megkérdezzem a jelentésüket. Aztán
édesanyám feldobta a kérdést, miért nem írok erről egy történetet.

– Szerinted az álmok inkább üzenetek, feldolgozatlan érzések vagy egyszerűen a képzelet
játékai? 

– Mindhárom, de valószínű, nem egyszerre. Nem mindig van értelme annak, amit álmodunk,
legalábbis a racionális elménk ezt szeretné elhitetni velünk. De persze egy fárasztó nap után,
amikor sok emberrel találkoztunk, és sok impulzus is ért minket, lehet egy össze-vissza álmunk,
amelyre ébredéskor csak legyintünk egyet, amolyan „na ennek se volt semmi értelme”
stílusban. De mi van, ha még annak is jelentősége van, ami egy zsúfolt napból megjelenik az
álmainkban? Miért pont az jelenik meg? És miért pont abban a kontextusban? Nem tudom a
választ, de szeretném megtalálni azt.

– Volt olyan álmod, amitől megijedtél, mert túl valóságosnak tűnt? 

– Álmodtam többször is, hogy elveszítettem egy szeretett személyt, de a nagymamám
megnyugtatott, amikor azzal a kérdéssel fordultam hozzá, hogy ez mégis mit jelent, és miért
álmodok ilyet: „Ó, fiam, annál tovább fog élni!” – mondta egyet legyintve. De amikor nagyon
elkap a honvágy, néha azt álmodom, hogy otthon vagyok, és ezek az álmok mindig nagyon
valóságosnak tűnnek, kissé csalódott is szoktam lenni, amikor megébredek.

– Ha az álmaidból egyszer film készülne, milyen hangulatú alkotást képzelnél el?

– Olyan hangulata lenne, mint az életemnek. Néhol vidám, boldog, lelkes, máskor meg
szomorkás, csalódott. Bár ha a rémálmaimra gondolok, akkor a félelem is felütné a fejét!

– Mit gondolsz, az emberek ma hajlanak az önismeretre, vagy inkább menekülnek előle? 

– Szerintem egyre többen hajlanak rá, hogy az önismeret útján elinduljanak, és próbálnak
elmerülni spirituális vagy pszichológiai megközelítésekben ezen a téren is. Főleg a mostani
generáció, úgy gondolom, sokkal nyitottabb, mint az ezelőttiek, vagy akár a szüleink.

– Mennyire építettél pszichológiai vagy spirituális megközelítésekre az írás során? 

– Mivel a spirituális megközelítések közel állnak hozzám, mert érdekel a téma, nyilván
merítettem belőlük, többet is szerettem volna, de az írás közben a karakterek kicsit másfelé
vitték az irányt, amit nem bánok. A lelkitárs motívum viszont, ami megjelenik a történetben,
elég erős spirituális szál, akárcsak Maya, a főszereplő bátyjainak az élethez való hozzáállása
vagy nézőpontja.

– Van olyan jelenet vagy szereplő, ami/aki különösen személyesre sikerült?

– Igen, Maya karaktere, olyan értelemben, hogy én is könyvmoly vagyok, és nem is olyan régen
bennem is nagyon sok volt az ellenállás. Ó, és én is imádom a narancslevet, akárcsak Maya.

– Milyen érzésekkel szeretnéd, hogy az olvasó becsukja a könyvet? 

– Szeretném, egyszerre legyen boldog és szomorú, hogy a könyv végére ért. Én is ezt érzem
egy jó könyv olvasása közben és után. Örülök, hogy végre megtudtam, hogyan végződik a
történet, ugyanakkor szomorú vagyok, hogy máris befejeztem. Szeretném, hogy az olvasó
elégedett legyen a történettel, és úgy érezze, megérte elolvasni.

Szegedi Tímea