A múlt aromája és íze az idő távlatából érezhető

Karády Anna napjaink egyik legnépszerűbb magyar kortárs szerzőnője, akinek regényei főként történelmi és romantikus témákat dolgoznak fel, erős érzelmi világgal és részletes karakterábrázolással. Könyvei sok olvasót megszólítanak a fiatalabb generáció körében is. A 11. Csíkszeredai Könyvvásáron az írónővel beszélgettünk.

– Hogyan lehet igazat mondani egy történelmi regénnyel?

– Picasso azt mondja: „A művészet olyan hazugság, amely segít felismerni az igazságot.” Szerintem az író úgy tud igazat mondani, ha nagyon jól kidolgozza a karaktereit. A témák alapvetően mindig ugyanazok, a legnagyobb különbség az emberábrázolásban rejlik. Ha egy szereplőt alaposan megismerünk, akkor érthetővé válik, hogy miért tesz bizonyos dolgokat, és minden ok-okozati kapcsolatba kerül a történetben. Számomra fontos, hogy a szereplők motivációi hihetők legyenek. A történelmi regényeknél nem arra törekszem, hogy históriai pontossággal írjam le a múltat, hanem arra, hogy megmutassam, akár így is történhetett. A regények fikciós történetek, amelyek inkább egy korszak hangulatát és emberi oldalát adják vissza. Úgy érzem, nekem a múltról könnyebb írni, mert egy bizonyos távolságból jobban meg lehet érteni egy korszak „aromáját és ízét”, mint amikor éppen benne élünk. Azt a legnehezebb észrevenni, ami vagyunk, a jelenünk különlegességeit, míg az idő távlatából ezek jobban kirajzolódnak. 

– Regényeidben visszatérő motívum az időutazás. Miért fontos az a ma embere számára?

– Az időutazás jó eszköz arra, hogy ne higgyük el, hogy csak annyi a világ, mint amit mi most éppen tapasztalunk belőle, és hogy nem mindig az a normális, amiben élünk. Ahhoz, hogy értsük a jövőt, és boldoguljunk a jelenben, jó ismerni a múltat, mert rájöhetünk bizonyos összefüggésekre, és tanulságokat vonhatunk le belőlük, például, mi hová vezet. Evolúciósan is a túlélést szolgálja, hogy a negatív dolgokra jobban emlékezünk. Régen, amikor az ember elé ugrott egy oroszlán a bokorból, célszerű volt megjegyeznie, hogy ez melyik bokornál történt, hogy legközelebb elkerülje ezt az utat vagy számoljon a veszéllyel. Na és ugyanezért fontos a krónika, meg a múltról való információ, hogy tanuljunk a hibákból, tehát épüljünk. Egyébként ettől különleges az ember, hogy át tudjuk adni egymásnak a tapasztalatot. Tehát, mi nem csak azért vagyunk az evolúció csúcsán, mert olyan okosak vagyunk, hanem mert képesek vagyunk ezt a tudást megosztani.

– Hősnőid határozott, erős, de gyakran vívódó nők. Ez tudatos döntés?

– Azt hiszem, olyanokról van értelme könyvet írni, akik valamilyen szempontból különlegesek, vagy én annak látom őket, esetleg van valami példaértékű az életútjukban. Egyébként lehet elrettentő példáról is írni. Azt mondják: írj könyvet, vagy élj úgy, hogy könyvet írjanak rólad. Személy szerint szeretem azt bemutatni, – ez egy Mustó Péter gondolat egyébként –, hogy az élet sikerülni akar, és hogy a jó dolgokat kell keresni benne. Az én hősnőim általában aktívak, és a boldogságra törekszenek, amit küzdelmek árán, de végül elérnek. 

– Másként formál női karaktereket egy női szerző?

– Nagyon nehéz szerintem belebújni a másik nem bőrébe, ettől függetlenül az írók általában, vagyis inkább ideális esetben, jó empaták, tehát képesek megtenni azt. Én például, sokkal könnyebben bújok bele női szereplők bőrébe, mint férfiakéba. Bár előfordult már, hogy férfifejjel próbáltam gondolkodni, így volt ez A kegyúr című regényemben. Tanulságos volt… Talán azért is kezdtem el írni, és lettek női hőseim, mert régen a nők különböző okokból kifolyólag, de nem tudtak írni. A férfiak pedig rendszerint férfiakról írtak, legritkább esetben nőkről. Ha mégis nőkről írtak, akkor is sokszor tévedtek…Legalábbis szerintem. Ezért nekem nagyon hiányzott, meg hiányzik ez a női szemszög a történelmi ihletésű regényekből is. Például, milyen érdekes lehet a háborút az otthon hagyott nők szemszögéből látni, akik úgy szülnek, hogy nincs ott a férjük, stb. A Zserbó 2-ben írtam erről. Szerintem a nagy, zseniális alkotók bele tudnak bújni mindkét nem szerepébe, de én, Karády Anna, szerintem még ügyesebben írok nőkről.

– Az írás önismereti út is. Mit tanultál saját magadról az írásaidon keresztül?

– Minden, amit az emberekről tanultam, saját magam megismeréséből fakad. Ez Csehov gondolata, és tényleg igaz: ha megismered magadat, a mozgatórugóidat, akkor jobban megérted a világot is. Úgyhogy az írás, ilyen szempontból nekem önismereti út, és összeszedettségre, türelemre tanít. Egy regény nem egy egyéjszakás munka, egy könyv megírásához kitartás kell… Van olyan ötletem, ami már három éve a fejemben van, és még nem jutott papírra, de bízom abban, hogy egyszer majd sikerül.

– Ha már az alkotói folyamatról beszélünk, melyik az írás legnehezebb része számodra?

– Nagyon magányos tevékenység. Hogyha jól el akarsz merülni a világodban, akkor ahhoz nagyon bele kell élned magad, ami azt jelenti, hogy ebből a világból kiszállsz, és egy alternatív valóságban töltesz el akár órákat is naponta. Néha azt érzem, meg kellene tanulni egyszerre élni és írni. Csak valamiért az írás nagyon hajlamos nálam kiszorítani minden mást.

– Mitől tartasz a legjobban íróként?

– Néha megijeszt, mekkora lánggal tud égni bennem egy-egy dolog, és felemészt. Egy kicsit megijeszt az is, hogy ennyire át akarok látni dolgokat, meg akarok érteni dolgokat, és az csak még több kérdést szül. Talán az írók olyan emberek, akiket a halandóság, mulandóság, az élet értelme jobban csiklandoz, mint az átlagot.

– Említetted, hogy mentorként is tevékenykedsz. Mire kell ilyenkor figyelni? 

– Gondoljatok bele, milyen zajos világban élünk – itt a social media oldalakra célzok –, mindenki azt szeretné, hogy rá figyeljenek, mindenki időt, energiát akar. Az, hogy bárkivel foglalkozol, azt jelenti, hogy a lelkedet egy kicsit kiüresíted, a saját magad zagyvaságait beleértve, félreteszel mindent, a gondolataidat is, és helyet adsz annak, hogy valaki más dolgával foglalkozz. 

Tehát abban a pillanatban lemondasz arról, hogy magaddal foglalkozz, kiüresedsz, hogy be tudj fogadni valamit, és utána azt olyan jó szándékkal gondozod, mintha a te kiskerted lenne. Fontos, hogy ne vágd le azt a növényt, hanem ápold, hogy növekedhessen. Tudj bízni abban, hogy ha meglocsolod és biztosítod számára a szükséges tápanyagot, akkor valamilyen, számodra még ismeretlen virág kinő majd belőle. Szerintem a mentorálás arról szól, hogy le tudj mondani az önzőségedről, és valaki mást segíts az útján. Ehhez a tevékenységhez meg kellett nekem is érnem. Ugyanakkor az én történetem is annyira hív, hogy egy idő után, már azzal is kell foglalkoznom…

– Mit ajánlanál a mai fiataloknak, mit olvassanak?

– Három irányt is javasolnék. Egyrészt Hararitól a Sapiens-et, az emberiség rövid történetét, vagy a Nexust, melyek kicsit a kritikus gondolkodást segítik, meg gondolatébresztők. Továbbá Bán Mór Hunyadi sorozatát javasolnám. Nagy divat most, tudom, a Vaják, meg a Vikingek sorozat, de van nekünk saját hasonló hőstörténetünk, az pedig nem más, mint a Hunyadi. És mit ajánlanék még nagyon-nagyon jó szívvel? Gárdonyit, Gárdonyit mindig, és Márait is. És a sort egy bónusz, ifjú tehetséggel zárnám, Regő Dániel: Vazul fiai című könyvével.

Albert Renáta és Beian Boglárka, Világ- és összehasonlító irodalom – Angol nyelv és irodalom szak, II. év