Összegző a 11. Csíkszeredai Könyvvásárról
(Az irodalom, köszöni szépen, nagyon is él)
Hosszú, élettel teli négy napon vagyunk túl – véget ért a tizenegyedik Csíkszeredai Könyvvásár. A stadionban vasárnap kora délután még nyüzsögnek az emberek, de a kiadók egy része már pakol, a színpad előtti tér lassan-lassan kiürül.
A délelőttöket többnyire a legkisebbek számára szervezett gyermekkoncertek, zenés könyvbemutatók, interaktív foglalkozások, beszélgetések töltötték ki, kiegészülve az apróságok hangos zsivajával. Párhuzamosan és a kora délutáni órákban ifjúsági irodalmi foglalkozások és bemutatók folytak, külön osztályoknak szervezett programokkal egyetemben. Közben pedig mentek a ‘nagyobbaknak’ szóló események is: a kortárs magyar irodalom már elismert nevei és fiatal, elsőkötetes szerzők is teret kaptak a fesztiválon. A szervezői csapat, mint általában, most is úgy válogatta össze a meghívottak listáját, hogy a helyi olvasóközösség valamennyi rétegét képes legyen megszólítani.
Az utolsó naphoz érkezve, ahogy végigsétál az ember az arénán, egy kicsit olyan, mintha alternatív valóságba csöppent volna. Minden sarkon ismert irodalmi figurákba botlani. Van, aki éppen dedikál, ahogy az a híres írókhoz illendő, más elsunnyogni próbál a bámész tekintetek elől, vagy épp egy régi ismerősével – kétségkívül, egy másik ikonikus szerzővel – folytat kétségkívül nagyon emelkedett beszélgetést.
És ott vannak a pályakezdők – tejfölös szájú huszonévesek, még ismeretlen névvel, zavarban attól, hogy első kötetüket idegen kezekben látják. Kis társaságokban ácsorognak, igyekeznek nem elpirulni, miközben a “nagyoktól” érkező fejbiccentéseket és hátbaveregetést fogadják.
És itt vannak az olvasók is. Ráérősen nézelődő, a kiadók pultjai előtt meg-megálló, tarka tömeg. Bebarangolják a stadion széles terét, kincsekre vadásznak. Van, aki céltudatosan egy régóta listájára tűzött olvasnivaló-, más újdonságok után kutat. Megint más, izzadó tenyérrel lesi a szeme sarkából azt A Bizonyos Szerzőt, aki miatt eljött – a vászontáskájában lapul az egész életmű, amire reményei szerint aláírás kerül majd.
Sokféle emberként sokféle tapasztalattal, céllal, értékrenddel érkezünk ide, bölcsészektől a tiszta szórakozás kedvéért olvasókig. Egy azonban biztos, közös bennünk: az irodalom iránti lelkesedés, a feltörő izgalom, amikor belélegezzük az új könyvek ropogós nyomdaillatát. Hogy tudjuk, az irodalom nyújthat nekünk valami értékeset, és jogunk, sőt, kötelességünk átérezni az írott szó gyönyörűségét.
A könyvvásár egy olyan fizikai és szellemi teret hoz létre, amelyben a könyvek iránti szeretet nemcsak egyéni szinten, de közösségi, kollektív léptékben is megélhető. A beszélgetések és bemutatók, az, hogy egy levegőt szívhatunk, elsétálhatunk, sőt, akár szóba is elegyedhetünk kedvenc szerzőinkkel, levehetjük vadiúj művét, elmerülhetünk egy-egy történetben – még közelebb hozzák a könyvek szeretetét az olvasókhoz.
De ami talán még fontosabb: a könyvek szeretete közelebb hozza az olvasókat egymáshoz.
Azt hiszem, ez a Csíkszeredai Könyvvásár legnemesebb feladata és legnagyobb sikere: közösséggé formálja idegen emberek tömegét. Bár kisváros lévén, itt szegről-végről mindenki mindenkit ismer, kevés olyan rendezvény van, amely ilyen barátságos, közvetlen és inspiráló helyet biztosít az intellektuális eszmecserére, tapasztalásra, új energiák, új hangok érvényesülésére.
Író és olvasó, író és író, olvasó és olvasó találkozásai táplálják a könyvek és történetek eme “alternatív valóságát”, vagy talán helyesebben, a valóságunknak ezt a viszonylag vékony, de annál értékesebb szeletét. A szervezők, a beszélgetések, a szerzők és befogadók közös érdeme az, hogy az irodalom még mindig – köszöni szépen –, nagyon is él.
Kassay Anna
