Meg kellett értenem, le kellett írnom
Beszámoló Spiró György pódiumbeszélgetéséről
Spiró György szatirikus gondolkodású: míg szerinte a cinikus hazudik, a szatirikus ember elmondja, amit gondol. Épeszű emberek nem írnak olyat, mint ő… , mondta az író.
Beszélgetőtársa, Lövétei Lázár László, első kihívásként arra kérte Spiró Györgyöt, hogy békítse ki benne a ruszofíliát a ruszofóbiával. Hisz Rilkét is az orosz irodalom segítette elindulnia egy belső úton, mégis a kietlen, háborúzó ország nem fér össze benne az irodalommal. Válaszul az író Tolsztoj Szevasztopol könyvét ajánlotta. A könyv két novellájában Tolsztoj nagyszerűen ír a háborúról, a harmadik azonban túlságosan didaktikus, idealisztikus és összességében pocsék. Minden nagy írónak születtek borzasztó művei… Hogy miért tudtak az oroszok ennyire fantasztikus lélektani mélységeket feltárni? A cenzúrának köszönhető, ami ahhoz vezetett, hogy az írók az aktuális problémákat a távoli múltban, esetleg egy elképzelt világban helyezték kontextusba. Ezenkívül a lélekábrázolás nyújtott még egy olyan kiskaput, ahol ki lehetett kerülni a társadalomábrázolást. Spiró rávilágított arra, a tatár uralom, aminek az oroszok majdhogynem 250 évig ki voltak téve, hogyan hatott az orosz lélekre, mentalitásra, az emberek közötti viszonyra. Ez a beállítottság megmaradt a cári világban és a szocializmusban is. A vadállati, őrült düh, ami az oroszokban benne van, és amiről annyit írnak az orosz irodalomban, ez hat az európai emberre, ez az ismeretlen lelkivilág.
Bár az nem derült ki, hogy Lövéteiben sikerült-e összebékíteni az oroszokhoz fűződő kétpólusú érzéseket, a beszélgetés más irányt vett. A Repedt kályhámon macska ül napló, ami az 1986-os eseményeket foglalja magába az író szemszögéből, nem említi a Szovjetunió ellen elszenvedett focivereséget. Spiró maga is rejtélynek tartja, miért nem, de most már utólag nem kerülhet bele a regénybe. A nemzet sportteljesítménye szorosan összefügg az aktuális mentalitással, és feltette magának a kérdést, vajon azért maradt-e ki a könyvből, mert már akkor tudta, hogy az össze fog omlani.
Az oroszok után a lengyelek is terítékre kerültek a Messiások c. könyv kapcsán. A Párizsban kialakult lengyel emigráns szekta, Towiański személye köré épült, aki Jézus reinkarnációjának tartotta magát. A lengyelek nem írtak erről, úgy gondolta, hogy valakinek meg kell írnia. Számított arra, hogy nem lesz Magyarországon sikere, mert a magyarokra nem a misztikus, hanem inkább a pozitivista gondolkodás jellemző. A kétségbeesés az, amiből ez a misztika táplálkozik: meg kell ezt élni. Kihívás volt számára, hogy tudja-e belülről ábrázolni ezt a kétségbeesett őrületet – úgy érzi, sikerült. A történetet készen kapta, csak meg kellett értenie, le kellett írnia.
Spiró a Jönnek c. regényét Táncsicsról írta, szembetűnt neki, hogy a magyar irodalomban még nem írtak egyszerű felfogású forradalmárokról. Nem gondolt allegóriára, mert problémás Dosztojevszkijnél és Thomas Mann Faustjánál is az egy emberbe sűrített nemzet, ilyen allegória nem állt a mű hátterében. Hogy írták meg eddig a forradalmárokat a világirodalomban? Turgenyev, Joseph Conrad, az olaszok írtak róluk, de ez a fajta csökött, korlátolt parasztfelfogású forradalmár nem volt megírva… , nem tartották őket érdemesnek arra, hogy papírra vessék alakjukat. Lelkileg primitívek, de amiken keresztülmentek dogmatikus, mindaz a változás, ami lezajlott akkor –feudalizmustól a kapitalista társadalomig –, annyi őrület történt Táncsics és a családja életében, amit meg lehet írni. Az író elmondása szerint, nem a lélekábrázolás volt az, ami megihlette, hanem az őrült eseménysor.
A mai helyzetet Spiró úgy szemléli, mint egy kaleidoszkópon keresztül a kis alkotóelemeket, amiket, ha megráz az ember, más formát öltenek. A történelemben ugyanazok az alapelemek vannak jelen, de mindig máshogy rendeződnek, ezért van, hogy az ember nem mindig ismeri fel az ismétlődést. A technika gyorsulása buta emberek zömét szüli, ami az evolúciós túlélést segíti elő. „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa”, hangzik el a Bibliában. Térítési tapasztalat. Vak hit nélkül nem történik meg semmilyen társadalmi változás. A racionális ember nem megy fejjel a falnak. Valószínűleg antropológiai kérdés ez: a vakhívők maradnak életben.
Nádudvary Gílvád
