Nyáry Krisztián: Itt kávéztak ők – írók, művészek és kávéházak
A 11. Csíkszeredai Könyvvásár utolsó napján Mészáros Sándor beszélgetett Nyáry Krisztián szerzővel a régi kávéházak szerepéről a magyar irodalmi és művészeti életben. A kávéházak nem csupán vendéglátóhelyek voltak, hanem közösségi és kulturális terek is, ahol az írók, költők és művészek találkoztak, beszélgettek, vitatkoztak és egymást inspirálták. A mai közösségi oldalakhoz, például a Facebookhoz hasonló szerepet töltöttek be: az információ- és az eszmecsere központjai voltak.
A könyvbemutatón szó esett az irodalmi kávéházak történetéről és funkcióváltozásáról is. Kiemelt példaként a New York és a Pilvax kávéházakat említették, amelyek a magyar irodalmi és politikai élet meghatározó helyszínei voltak. A Pilvax különösen fontos szerepet játszott a forradalmi hangulat kialakulásában és az 1848-as események előkészítésében. Nyáry Krisztián több híres írót és költőt is felsorolt: Kosztolányi Dezsőt, Karinthy Frigyest, Krúdy Gyulát, Petőfi Sándort és Radnóti Miklóst. Elmondta, hogy a kávéházakban nem feltétlenül maguk az irodalmi művek születtek meg, hanem inkább az ötletek, a viták és az inspirációk. Ezek a helyek a társasági élet központjai voltak.
Krúdy Gyula kapcsán szó esett az anekdotákról, botrányokról, a gasztronómiáról és az önéletrajzi ihletésű történetekről. Nyáry hangsúlyozta, hogy az írókról sok legenda és túlzás alakult ki, ezért fontos különbséget tenni a valóság és a később kialakult mítoszok között. Petőfi Sándorról is több érdekesség hangzott el. A köztudatban gyakran szegény, nélkülöző költőként él, valójában azonban viszonylag jó körülmények között forgolódott, és tudatosan alakította saját nyilvános szerepét.
Ezenkívül beszéltek Füst Milánról is, aki ugyan nem került be a magyar irodalmi kánonba, mégis munkássága sajátos színfolt. Szóba került az is, hogy megjelent egy panaszcikk a Pesti Hírlapban, ahol azt írták, a kávéházban ötfős cigánybanda hangzavart keltve mulatozik, és zavarja az embereket, amelyre legközelebb Petőfi a Divatlapban válaszolt frappánsan: nem öt-, hanem héttagú, és lesz még több is.
A könyvbemutató egyik fontos gondolataként kirajzolódott, a kávéházaknak sajátos „aurájuk” volt. Az emberek nemcsak fogyasztani jártak oda, hanem olvasni, beszélgetni és kapcsolatokat építeni is. Ez a közeg nagyban hozzájárult a magyar kultúra fejlődéséhez. Nyári Krisztián szerint ez mára megváltozott, hiszen az írók már nem olvassák egymás műveit, nincsenek analitikus beszélgetések, holott a régi kávéházaknak pontosan ez volt a célja.
Összességében a könyvbemutató érdekes képet rajzolt arról, hogyan kapcsolódott össze a kávéházi világ a magyar irodalommal és művészettel, valamint arról, hogy ezek a helyek milyen fontos szerepet játszottak az alkotói közösségek kialakulásában.
Szegedi Tímea
