Fel se fogjuk a népi élet ágazataiban rejlő csodálatos tudást

Beszámoló Kisné Portik Irén néprajzkutató előadásáról

Kisné Portik Irén, Martin György díjas néprajzkutató, a könyvvásár zárónapján bemutatta legújabb kötetét: Veres az ég alja, szél lesz címmel. A könyv 1200 időjósló mondókát tartalmaz, melyeket a szerző a Kárpát-medencében gyűjtött össze, és további 800 gyűjtéssel bővített ki. Fiai hiába aggódnak, édesanyjuk mikor megy nyugdíjba, ő azt mondja, már rég nyugdíjba vonult, de életművét további gyűjtéseivel folytatja.

Ezen kötet megírása nem a mai idők indíttatásából született. Kisné Portik Irén két nagyanyja bűvkörében nőtt fel, akik népi rigmusok alapján tájékozódtak. Sokakban felmerülhet a kérdés, a mondókák mennyire megalapozottak, nem-e babonák inkább. Több évszázados megfigyelésből születtek, ha valamelyik ma nem aktuális, az csak azért van, mert régen „nem száguldott annyi csíkadó szerelés az égen, nem voltak füstölő gyárak”. Amikor a kalendáriumkészítésnél rájöttek a gyártók, hogy népi időjóslással könnyebben el tudják adni portékájukat, mezőgazdasági tanácsokkal tűzdelték tele azt, amiket népi nyelvről írtak át, így a parasztember inkább megvette, hiszen az ő okossága volt benne hivatalosan, nyomtatott formában. Nem mintha szükségük lett volna rá. Ezt nevezik folklorizmusnak. Ami pedig utána történt: más tájegységekről való időjósló tanácsokat vedlett vissza a népi nyelv disztichonos rigmusokká, ez pedig a folklorizáció. Így bővült tovább a mondókák sora. A népi tudást az ember önzetlenül adta tovább. Könnyen megjegyezhető és átadható bölcsességek ezek. Igazságalapjukat a meteorológusoknak könnyű bizonyítani, mert csak le kell ellenőrizniük, hogy bevállnak-e. Persze, a rigmusok tájegységenként változnak, hisz Londonban nehéz lenne ellenőrizni, hogy Vince mit csinál s a pincében mi zajlik.

Legtöbb időjóslás 40 napos esőt, vagy napsütést ígér egy bizonyos nap után, az aznapi időjárástól függően. Hogy miért ez a negyven nap? Jézus is negyven napra vonult a pusztába, ahogy Mózes és Illés is 40 napra vándoroltak el, egyik a kőtábláival, másik a Hóreb hegyére. Ez a negyven nap egy olyan időtartam, ami egy ciklus elejét és végét foglalja magába. Az orvosok is negyven napot tartanak megfelelőnek a komoly műtét utáni gyógyulásra, mert ez az időintervallum szükséges ahhoz, hogy egyik állapotból a másikba kerüljünk, elegendő idő a ráeszmélésre.

Néprajzosként mókás dolog kutatni, mert a kutató butának kell tettesse magát, hogy minél többet kérdezhessen az öregektől. Így történt egyszer Kisné Portik Irénnel is: egy kutatás során az öregasszony egyre szúrósabb szemmel vizslatta őket. „Magiknak anyjik vót-e?” kérdezte. „Milyen lehetett, ha ilyen messze kellett eljönniük, hogy ezeket megkérdezzék?” – hangzott el a következő kérdés. Ezért sem mindegy, hol gyűjt az ember, a buszsofőrt mégsem lehet megkérdezni, miért hangoztatja: „Milyen szépen kiberetválkozott az idő”.

Sokan a népi bölcsességeket a tudás hiánya miatt tartják babonának. „Nem fogjuk fel, hogy a népi élet mennyiféle ágazatában, mennyi csodálatos tudás rejlik.” Kisné Portik Irén azt mondja: „itt vagyunk az origóban, az őseinktől megkapott bölcsességeket nekünk felelősségünk továbbadni, hogy nemcsak visszafele, hanem előrefele is legalább olyan hosszú legyen a tudás-továbbadás lánca.”

Nádudvary Gílvád