Borcsa Imola: Majd megérted
Erdélyi Híradó Kiadó, 2026
Borcsa Imola 1990-ben született, Kézdivásárhelyen. Író, szerkesztő, gyógyszerész. Első kötetéért ‒ Magnebéhat ‒ megkapta a Romániai Írók Szövetségének Debüt-díját.
A Majd megérted című műve egy kisgyerek, Andriska szemszögéből láttatja a történetet, ami már a kezdetektől különleges olvasói élményt nyújt: a legfontosabb információk gyakran nincsenek kimondva, hanem a sorok mögött rejtőznek. Az olvasó maga is szinte gyermekké válik, és Andrishoz hasonlóan kíváncsian próbálja megfejteni a világ működését. Számomra a kötet egyik legnagyobb erőssége a gyermeki nézőpont hitelessége volt. Egyszerre tudott megnevettetni és elgondolkodtatni, illetve nem volt nehéz beleélni magam a történetbe, és a szereplőkkel való együttérzést is megkönnyítette az elbeszélés természetessége.
A történet a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején játszódik Székelyföldön, olyan ismerős helyszíneken, mint Kászon vagy Brassó. Az erdélyi közeg nem csupán háttér, hanem többletjelentést hordoz: a székely-magyar identitás kérdése jelen van egy-egy ártatlan megszólalásban, jelenetben – például, amikor Andriska a vasútállomáson eltéved, és románul szólnak hozzá, amit nem ért –, finoman érzékeltet egyfajta szorongást, mintha hirtelen idegenné válna a saját világában.
A cselekményt egy sorsfordító döntés, családi intrikák és tragikus események alakítják, amelyek visszafordíthatatlanul megváltoztatják a szereplők életét. A gyermeki nézőpont azonban sajátos szűrőt ad mindenhez: Andriska kalandos terveket sző, hogy megoldja a család problémáit; itt a játéknak már tétje van, viszont a játékszabályok nem alkalmazhatók a valóságra.
A mű egyik kulcsjelenete a „Medence” című rész, ahol Andris miután a medencében találkozik a képzeletbeli medenceszörnnyel, kétségbeesetten kérdezi: „Hogy lehet azon nevetni, hogy gonosz a világ és veszélyes?” Ez a kérdés végigkíséri a történetet, ahogy a cím is: Majd megérted, mely egyben édesapja válasza is a fiú kérdésére, és erre a tapasztalatra utal. A megértés nem hirtelen következik be, hanem lassan, fájdalmas tapasztalatokon keresztül formálódik.
A könyvet elsősorban fiataloknak és felnőtteknek ajánlanám, különösen azoknak, akik szeretik a lélektani mélységű, mégis könnyen olvasható történeteket. Azok számára is érdekes lehet, akik kötődnek az erdélyi világhoz, vagy az identitás kérdése foglalkoztatja őket. Ugyanakkor bárki találhat benne ismerős helyzeteket és érzéseket, hiszen a családi kapcsolatok és a felnövés nehézségei univerzális témák.
Összességében a mű egyfajta fejlődésregényként is olvasható: egy kisfiú hétköznapjain keresztül mutatja be a felnövés folyamatát, azt, hogyan próbál értelmet adni a körülötte zajló eseményeknek. Az ismerős családi helyzetek, szerepek és konfliktusok miatt sok olvasó érezheti úgy, hogy a saját történetei is visszaköszönnek benne. Talán éppen ez adja a könyv legnagyobb erejét: személyes, mégis általános érvényű módon beszél arról, milyen szembesülni azzal, hogy a világ nem mindig olyan, amilyennek látjuk, és hogy ezt idővel valóban megértjük.
Toti Ramona, Világ- és összehasonlító irodalom – Angol nyelv és irodalom, II. év
