A beszélgetést Juhász Anna az otthon és az otthon megélésének lehetőségeivel indítja, hiszen Bogdán Zsolt szülővárosában állhat most színpadra, Bartis Attila pedig két napja a marosvásárhelyi közönség előtt tehette tiszteletét. Mindketten arról számolnak be, hogy milyen nehéz az „otthoni” megszólalás, s amennyire vonakodva bírt csak megszólalni Bartis, ma annyira küszködik Bogdán a könyvvásáron. Bogdán szerint előadás közben könnyebb ez, hisz akkor a szerepet ölti elsődlegesen magára, de így beszélgetni teljesen más élmény, Bartis Attila pedig egy olyan evidenciának tartja az otthon, mint maga a lélegzés, amiről nem lehet beszélni, de mégis elengedhetetlen a létezéshez. Az otthonra találás, a szavakon túliság pillanatai ezek.

Közvetlen beszélgetésnek lehetünk tanúi, hisz mind az író, mind pedig a színész a szívével dolgozik a színpadon, és azon túl is. Szót ejtenek még az írás és az író természetéről is: megtudjuk, hogy az írásnál magányosabb tevékenység kevés akad; hogy az élteti igazán a szöveget, ami magának az írónak is új; illetve hogy az írás legfontosabb része a megéltség, hisz nem állhat fel ugyanaz az ember az íróasztal mellől, aki oda leült.

Az Amikor című közös előadás és munka kapcsán kiderül, hogy a két művész önmagától nem került volna kapcsolatba egymással, közös munkájuk elsősorban Török István közvetítésének köszönhető. Bogdán Zsolt bevallása szerint Bartis Attila ír az otthonról, és ő a szövegeiben találta meg saját otthonát.

Író-fotográfus, színművész és irodalmár beszélget a pódiumon, de nem csak szakmai kérdésekről, írásról és előadásról értekeznek, hanem saját magukból is adnak valamit a nagyszámú közönségnek.

Biró Mónika-Anita