Bernáth Zsolt: A csodák hiánya

Mentor könyvek, Marosvásárhely, 2025

A szerző, Bernáth Zsolt, 1973-ban született Dunaújvárosban, főként független filmesként és íróként ismert. Műveiben gyakran keveri a valóságot a történelemmel és a képzelettel, miközben a személyes sorsok ábrázolására is összpontosít. A 2025-ben megjelent A csodák hiánya című műve is ezt a sokrétű látásmódot tükrözi.

A regény 1942-ben, a második világháború idején játszódik Budapesten, amikor a mindennapokat már erősen áthatja a félelem, a bizonytalanság és a kirekesztés érzete. A tizenkét éves Adrián élete egyik napról a másikra megváltozik, amikor apját munkaszolgálatra hurcolják. A fiú kiszakad addigi biztonságos világából, és egy idegen családhoz, a különc és titokzatos Gerébékhez kerül. Ebben az új környezetben eleinte idegennek érzi magát, de hamarosan megismerkedik Lillával, aki bátorságával, kíváncsiságával és empátiájával fontos támaszává válik.

A két gyerek barátsága fokozatosan elmélyül, miközben együtt próbálnak eligazodni a háború kegyetlen valóságában. Különleges küldetésük lesz, amikor kapcsolatba kerülnek Rejtő Jenővel, aki ekkor már beteg, üldözik, és a társadalom peremére szorult. A gyerekek segítik őt a mindennapokban, miközben Rejtő történetei – tele humorral, kalanddal és abszurd helyzetekkel – menedéket nyújtanak számukra. Ezek a történetek nemcsak szórakoztatják őket, hanem erőt is adnak ahhoz, hogy elviseljék a körülöttük zajló tragédiákat.

A regény egyik legfontosabb rétege a történelem és az egyéni sorsok összefonódása. A háború borzalmai nemcsak háttérként jelennek meg, hanem közvetlenül hatnak a szereplők életére, döntéseire és kapcsolataira. Adrián története egyfajta beavatástörténet is: a fiú kénytelen idő előtt felnőni, miközben megtapasztalja a veszteséget, a félelmet, de ugyanakkor a bizalom és az összetartozás erejét is.

A könyv emellett tisztelgés Rejtő Jenő munkássága előtt. A regény bemutatja, hogyan képes az irodalom még a legnehezebb történelmi helyzetekben is túlélni, és hogyan válhat a képzelet a túlélés egyik lehetséges eszközévé. A gyermeki nézőpont különösen erőssé teszi a történetet, hiszen a naivitás és a kíváncsiság kontrasztban áll a felnőttek világának brutalitásával.

A mű nyelvezete egyszerre közérthető és érzelmileg gazdag, így különösen alkalmas fiatal olvasók számára. Ugyanakkor a felnőttek is sokat meríthetnek belőle, hiszen komoly erkölcsi és történelmi kérdéseket vet fel. A regény rávilágít arra, hogy a legkilátástalanabb helyzetekben is létezhetnek apró, emberi gesztusok, amelyek reményt adnak.

Összességében A csodák hiánya nemcsak történelmi regény, hanem egy megható és elgondolkodtató történet a barátságról, az emberségről és a képzelet erejéről. Kiváló választás kamaszoknak, akik egy izgalmas és átélhető történeten keresztül szeretnék megérteni a múltat, valamint mindazoknak, akik értékelik az olyan műveket, amelyek egyszerre szórakoztatnak és mélyebb jelentéseket is hordoznak.

Beian Boglárka, Világ- és összehasonlító irodalom – Angol nyelv és irodalom szak, II. év