Mészöly Ágnes: Rókabérc, haláltúra (Szabó Ágota esetei 1.)

Tizennégy barát, tizennégy fejezet, tizennégy szemszög. Egyikük hirtelen halála szembesíti őket azzal a felvetéssel, hogy gyilkosság történt. Ezt követően képtelenek megbízni egymásban, mindegyikük rejtegeti gyanúsnak vélt tetteit és titkait, amiket semmiképp nem akar feltárni. Viszont amennyiben ki akarják deríteni az igazságot, vagy még inkább, ha egyáltalán élve haza akarnak jutni, muszáj egymással együttműködniük, az óriási feszültségek és eltérő nézetek folytonos fenyegetése ellenére is. Ezt persze egyszerűbb mondani, mint megtenni…

A regényben nemcsak Gotának, a detektív munkáját végző szereplőnek követjük végig a gondolatmenetét, aki mindenáron megpróbálja kideríteni, mi történt valójában, és leleplezni a gyilkost, hanem sorra mindenkinek beláthatunk a fejébe. Megleshetjük a barátok esetleges indítékait, ami tovább fokozza olvasói kíváncsiságunkat. 

A Rókabérc, haláltúra új és friss nyelvezete vonzó a krimi olvasók számára. Egyik kedvenc idézetem: „Leteszem a seggem mellé, sejtem, hogy nincs szüksége okosságokra, de a homo sapiens úgy van összerakva, hogy folyton muszáj pofáznia. Én sem tudom tartani a számat.” Talán azért ragadott meg ennyire, mert általa többek között jobban megértettem Ricsit, egy olyan szereplőt, akit addig a pontig csak másokon keresztül láttam, és ebből kifolyólag, pont, mint mindenki más, kicsit én is félreértettem. Tetszettek a vicces gondolatai, az érdekes beszédmódja és becenevei meg beszólásai is, holott a könyv elején, azt hittem, nem fogom kedvelni őt. A regény tele van ehhez hasonló meglepetésekkel… Ajánlom, és nem csak a krimit kedvelőknek!

Márton Karola, Világ- és összehasonlító irodalom – Angol nyelv és irodalom, I. év