Juhász Ferenc mottójának égisze alatt beszélget irodalomról és az irodalom mindenkori nagyjairól Juhász Anna irodalmár, Balázs Imre József irodalomtörténész és Vecsei H. Miklós színművész.
Juhász Anna a beszélgetés kezdetén jegyzi meg, hogy a lélek útja a szavakkal és szavakon túlisággal van kikövezve, később pedig beszél még édesapjáról. Kiderül, hogy milyen levelet kapott Balázs Imre József annak idején a neves költőtől, majd az irodalomtörténész azzal folytatja, hogy ha valakinek el kellene magyaráznia ki is az a Juhász Ferenc, akkor bizonyosan ezzel a versantológiával (A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából) kezdené: hisz ott vannak benne a költő versei, ugyanakkor ott vannak benne azok a barátságok és kapcsolatok, amelyek hálózatokat alakítanak ki, generációkat kapcsolnak össze.
Vecsei H. Miklós is kiemeli a kapcsolati rendszerek fontosságát és értékét, majd hozzáteszi, Csáth Géza írta le, hogy a találkozások és barátságok mekkora mértékben meghatározzák a magyar kultúrát. Azt hiszem ebben sokan egyetértünk, hogy ez az állítás mai napig érvényes és fontos. Vecsei kitér még a folyamatos fejlődés fontosságára, és arra hogy a közösségek tagjai egymást motiválva, felfele húzva kell elősegítség egymás előrehaladását.
A beszélgetésen kitérnek még a mai felgyorsult világ hátulütőire, az olvasáshoz fűződő általános viszonyulásra. Vecsei kiemeli, hogy Juhász Ferenc költészetére ezért is van szükségünk, mert a rohanós, túlpörgetett világban a csodákat nehéz, csak odafigyelve és keresve lehet megtalálni, de Juhász Ferenc ezeket a csodákat, a mágiát valahogyan meg tudta írni, költészete kaput formál a ráción túli dimenzióba is.
Biró Mónika-Anita