Kettős könyvbemutatóra kerül sor péntek délelőtt a 7. Csíkszeredai Könyvvásáron. Borsodi L. László és Dimény H. Árpád az Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában megjelent kötetei kapcsán Zsidó Ferenc, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője indít beszélgetést.
Zsidó Ferenc jártas moderátorként már a beszélgetés kezdetén reflektál az esemény kombó-jellegére, s megjegyzi, mindig érdekes már az a kérdés is, hogy milyen jegyek vagy szempontok alapján kerül egyazon bemutató vagy beszélgetés keretei közé két szerző.
A kötetbemutató során az írók felváltva osztják meg gondolataikat, felolvasnak verseikből, s közben a moderátor tartja a beszélgetést a maga medrében. Beszélnek indíttatásokról, keletkezéstörténetekről, köteteikről és költészethez fűződő viszonyukról. Dimény H. Árpád osztja meg nézeteit olvasó és vers viszonyáról: a versolvasás egyfajta keresési, illetve a világba való beilleszkedési folyamat része, és úgy érzi, versei valamelyest kapaszkodót nyújthatnak ezen az úton az olvasók számára. Borsodi L. László megjegyzi, nem tartja eleve adottnak az vers általi önkitárulkozást, inkább a formát tartja meghatározónak, míg előbbi vagy létrejön, vagy nem. Abban megegyeznek a költők, hogy a prózavers a formai kritériumon túllemenően egyfajta játéknak minősül, mely révén az ember megmutat valamit magáról.

Zsidó Ferenc a beszélgetés során felveti észrevételét, miszerint a kortárs költészet egy mostani vonulata egyre nagyobb mértékben a próza, a cselekmény irányába mutat, s egyre kevesebb hangsúlyt kap a lírai hangvétel. Dimény itt megjegyzi, hogy ő maga azt a fajta irodalmat keresi, ami őszinte, és ezen túlmenően el is mond valamilyen történetet. Abban mindhárman egyet értenek, hogy egyik költő versei sem különösebben mesélő jellegűek, nem a történet kívánja elvinni a lényegi értelmet, inkább egy mélyebb líraiság vezeti a szövegeket, még ha Borsodi esetében prózaversekről is van szó. A bemutatót versfelolvasással zárják a szerzők, melyekhez olykor kommentárt is fűznek a maguk vagy egymás számára.
Biró Mónika-Anita